• image
  • image
  • image
  • image


Janyik János Henrik vagyok. 1973-ban születtem Magyarországon. 15 éves koromban egy gyógyíthatatlannak tartott izombetegséget diagnosztizáltak nálam, ami teljes mértékben megváltoztatta az egész életemet és az összes jövőbeni kilátásaimat. Orvosaim 18-20 éves koromra kerekesszékbe jósoltak engem, de volt olyan is, aki 20-25 éves koromra az életem végét is beharangozta. Így hát sajnos érdemleges segítséget 2010 nyaráig sehonnan sem kaptam, mindenhol csak a reménytelenség, a tanácstalanság és a tehetetlenség volt a jellemző. Találgatások persze voltak, akadtak ötletek amik sikerrel kecsegtettek, de idővel mindről kiderült, hogy hasztalanok és a legnagyobb jóindulattal a háttérben is csak a fölösleges pénzkiadásról szóltak. Magamtól kellett keresnem és felkutatnom azokat a dolgokat, melyek segíthetnek majdani egészségem visszaszerzése érdekében vívott harcomban. Sok-sok tapasztalattal gazdagodtam, melyek között voltak pozitívok és negatívok is egyaránt. 2011-ben sikerült megtalálnom azt a megoldást ami megerősített elképzelésem helyességében és megfelelően kiegészítette az addig megszerzett tapasztalataimat. Mondhatjuk úgy, hogy feltette az i-re a pontot.:) Ami segíthet ebben a komoly betegségben szenvedő embereken, tartogathat számukra egy boldogabb jövőképet, reményt a kilátástalanságban. 2012-től kezdtem el magamon alkalmazni azokat a terápiás dolgokat, melyek segítségével sikerül jobb állapotba kerülni és erősebbé válni. Sok sok pozitív változást elértem és megtapasztaltam, azonban még rengeteg dolog van amit meg lehet és meg kell valósítanom. Úgy érzem, hogy jó úton haladok és az eredményeim is ezt igazolják de még messze vagyok a végétől. Bízom abban, hogy sikerül a végére érnem, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Hiszen ez az út is olyan szerintem, mint bármelyik műalkotás. Szinte sosem készül el vele az alkotója. Mindig lehet valamit hozzátenni, elvenni, valamely részén finomítani és alakítani. Szerintem ezen, az általam megjárt úton is voltak és vannak megállók, lesznek állomások, de hogy hol lehet a vége és mikor mondhatjuk el magunkról azt, hogy megérkeztünk, nem tudom. Véleményem szerint ezt mindenkinek magának kell eldöntenie!